Amikor megfogalmazódott bennem, hogy leírom a történetemet, próbáltam arra koncentrálni, ami tényleges segítség lehet. Elsősorban a diétára, az ehető és tiltott élelmiszerekre, ételekre, kipróbált receptekre gondoltam.

Érzelmek nélkül - rá kellett jönnöm, ez nem megy. Nem írhatom le csupán a száraz tényeket, hiszen a betegség, kórházi tartózkodás és a lábadozás időszakában sokféle érzelem tör elő az emberben, melyek sajnos akár óránként változhatnak.

Néha az ember rendkívül erősnek próbálja mutatni magát, talán el is hiszi, hogy valóban az, aztán történik valami, ami mindent az ellenkezőjére fordíthat. Fontos írni ezekről a dolgokról is, ami elsősorban a családtagoknak, a közvetlen környezetnek lehetnek segítségére.

Így, hát kezdem az elejéről. A tünetekről - amiért orvoshoz fordultam; a biopszia eredményéről, a várakozásról - amíg kiderül, vajon mi lesz; a diagnózisról - ami a rosszindulatú elváltozásról szólt; a felkészülésről - vajon mit mond a sebész-onkológus; a műtét előtti napokról; a műtét menetéről és a felébredés utáni időszakról.

A bejegyzés trackback címe: