Rákellenes Világnap...és pont ma vagyok 3 hónapos.

("Gyógyult" - azért idézőjelesen, mert hivatalosan csak öt év múlva leszek. Bár én már most annak tartom magam.)

Hogyan jutottam ide? Néha magam sem tudom. Legfeljebb csak sejtem... Mindenesetre kaptam egy új esélyt az élettől. Három hónap alatt el tudtam jutni odáig, hogy nyugodt szívvel kijelenthessem: amennyiben választhatnék (persze nem tehetem), minden nehézség és küzdelem ellenére, nem kérném vissza az előző életemet.

Tudom, ez rendkívül furán hangzik. Ha régebben ezt hallottam vagy olvastam valahol, nem hittem el, hogy ezt bárki komolyan gondolhatja...de most megtapasztalhattam én is.

Nem is tudom, mikor kezdődhetett. Talán gyerekkorban. Tiniként még nehezebb volt. Úgy éreztem, mindenért jobban meg kell küzdenem, mint másoknak és nekem van a legnehezebb életem. Ma már tudom, ez butaság. Sokáig nem jöttem rá, mert nem beszéltem erről senkinek. Kellett volna. De egyszerűbb volt emészteni magam mindenen. Próbáltam kitörni abból a helyzetből, amint lehetett...de nem tett boldogabbá. Újabb nehézségeket gyártottam - saját magamnak.

Aztán megkaptam életem első nagy pofonját: autóbaleset. (Nem részletezném, de nem koccanás volt...) Figyelmeztetés, hogy nem jó úton járok. De ahelyett, hogy ebből tanultam volna, még inkább emésztettem magam és tíz év után kaptam egy olyan pofont, amire nem számítottam. Csináltam magamnak egy daganatos betegséget. Tudom, sokan nem hisznek ilyesmiben, de én már egyre inkább (pedig nagyon szkeptikus vagyok mindennel), ezt a dolgot magamnak kreáltam. Elsősorban az érzelmek elfojtásával, magamba fordulással, azzal, hogy mindent egyedül akartam megoldani. Nem kértem segítséget, ha felajánlották, nehezen fogadtam el. Kerültem a nagyobb társaságot, aztán az embereket és választottam magamnak egy olyan munkát, ahol teljesen magamra vagyok utalva. Rosszul tettem. De ezt csak most értettem meg, utólag.

Sokat kell tanulnom ahhoz, hogy öt év múlva hivatalosan is gyógyult legyek. Még "csak" három hónapja kezdtem (néha éveknek tűnik), de úgy érzem, jó úton haladok. És nem vagyok egyedül. Számomra talán most ez a legfontosabb. Meg kell tanulnom, hogy az emberek jönnek-mennek az életünkben. Változnak a dolgok, a körülményeink, a gondolkodásunk, az ízlésünk...és ez így van jól. De sosem vagyunk egyedül!

"Annak érdekében, hogy a legjobbat hozd ki a kapcsolataidból, ismerd fel, hogy az életedben lévő emberek kiválasztottak. Te választottad ki őket, hogy fokozzák a tanulásodat és a boldogságodat, éppen úgy, ahogyan ők téged választottak, talán azért, hogy megvilágítsd elsötétült útjukat." Mike Dooley

"Az ember három világban él egyszerre (test, lélek, szellem), minden gyógyító hagyomány célja, hogy békévé oldja e világok harcát. Belesimulni a tájba melyben élek, a sorsba melyet élek, és a népbe melyért élek, ez maga a béke,  az Egész-ség." (tegye.com)

A bejegyzés trackback címe: