Ismét eljött február 4-e, a Rák Világnapja. Nem is lehetne aktuálisabb a folytatás, mint ezen a napon. Rengeteg esemény történt az elmúlt egy év során. Voltak nagyon nehéz és könnyebb pillanatok is. A fogadalmam miatt, hogy ezentúl mindenhez pozitívan állok hozzá, inkább ezeket az eseményeket említeném: elindult egy weboldal, amelyből születőben van egy nyomtatott verzió, hogy azokhoz is eljusson az információ, akiknek nincs lehetőségük az internetet bújni, mint ahogy azt én tettem anno. Igény pedig...van rá sajnos. Szerkesztés alatt áll egy közösségi oldal is, és folyamatosan tartom a kapcsolatot e-mailben és telefonon néhány sorstársammal, illetve hozzátartozóikkal.
Közben aktívan dolgozom, valamint elkezdtem jógázni, amit imádok. Teljes mértékben odafigyelek magamra, pihenéssel, főzéssel, barátokkal és azokkal az emberekkel, akiknek pozitív a hozzáállásuk az élethez-kevesen vannak...
Néha most is vannak hullámvölgyek, de egyre kisebbek és egyre rövidebb ideig tartanak. Megtanultam együtt élni ezzel az állapottal és a visszajelzések alapján úgy tűnik, kevés embernek jut eszébe, min mentem keresztül. Ez volt az elmúlt évem célja, amit sikerrel teljesítettem, így még nagyobb lendülettel tudok nekivágni ennek az évnek, és minden sorstársamat továbbra is arra biztatni: soha nem szabad feladni...!

...és akkor most jöhet a folytatás több, mint egy évvel az események után. Mindenre pontosan emlékszem, de már helyretettem magamban a dolgokat, így talán kevesebb érzelgősséggel tudom majd leírni a legnehezebb pillanatokat is.