Kicsit elhanyagoltam mostanában az írást, de nyomós okom volt rá. Rengeteg információt gyűjtöttem az elmúlt hónapokban, amit mindenképpen szeretnék megosztani. Kezdetben jó ötletnek tűnt a blog, de úgy érzem, mára kinőtte magát. Szeretném rendszerezni a bejegyzéseimet, hogy jól átlátható legyen, hogy ne csak az érzéseimről, gondolataimról írjak, hanem meg tudjak maradni az eredeti tervnél és elképzelésnél - vagyis segítség legyen "sorstársaim" és a körülöttük élő emberek, család és barátok számára is. A vázlatom már megvan, csak a megvalósítás van hátra...

Ez a bejegyzés viszont még elsősorban rólam szól, valamint azokról az emberekről, akik folyamatosan körülöttem vannak, segítenek, biztatnak, érdeklődnek, erőt adnak és támaszt.

Ezúton szeretném megosztani a lehető legjobb hírt, amit a diagnózis óta kaptam: az első kontroll eredményét. Minden vizsgálat eredménye negatív, ami olyan boldogsággal tölt el, hogy két méterrel a föld felett járok, egyik pillanatban széles mosoly van az arcomon, a másik pillanatban sírok a boldogságtól.

Szeretném megköszönni Mindenkinek, aki velem van a mindennapjaimban, aki gondol rám néha és érdeklődik hogylétem felől, mert bár tudom, hogy a lényegi részét én vittem véghez, én dolgoztam meg keményen ezért az eredményért, de nagyon sok erőt ad a kitartáshoz az a rengeteg ember, aki akár csak egyszer is gondol rám. Külön köszönöm a kitartást mindazoknak, akik végigcsinálták velem az elmúlt két hetet, akik megértették, hogy miért nem voltam teljesen önmagam, amíg vártam a biopszia eredményét, mégsem fordítottak hátat nekem, hanem még több erőt adtak, mint egyébként.

Hálás vagyok minden kedves Barátomnak, Ismerősömnek, Kollégámnak, Családtagomnak...Mindenkinek, aki velem van, akár csak lélekben is. Köszönöm Nektek, hogy vagytok!!!