2 éves lettem

2013.11.04. 22:39

Hol is kezdjem? Sosem szoktam az elején, így ez most sem lesz másképp, de talán először megköszönném mindazoknak, akik velem voltak ez idő alatt, azoknak is, akik csak egy időre csatlakoztak, és pláne, akiknek csalódást okoztam szívósságommal, akaraterőmmel és kitartásommal, mert ők mutatták meg igazán, hogy mire vagyok képes. Sűrű két év volt. Néha jól viseltem és szárnyaltam, néha a pokol legmélyebb bugyrában jártam. Sokan úgy tartják, ha nincsenek hullámvölgyek az életedben, akkor az azt jelenti, hogy halott vagy...akkor inkább jöjjenek azok a hegyek-völgyek. Ez is hozzátartozik a felépüléshez, csak néha nehéz elviselni, hogy a rossz sokáig marad, a jó pedig könnyen elillan. Csupán annyi a dolgunk, hogy megfordítsuk az arányokat. Minél inkább távolodik új, és egyben harmadik életem kezdetének időpontja, annál jobban érzem a fordulatot. Megtanultam, hogy mennyire rövid tud lenni az élet, hogy mennyivel többet kibír az ember testileg és lelkileg, mint amit gondolt magáról, hogy mi a fontos, mi lényegtelen...és sorolhatnám. Folytatom utamat, önmagam minél mélyebb megismerését, felvállalom életem legnehezebb szakaszait és továbbra is őszintén írok a viszontagságokról, de a pozitív dolgokról is. Az újabb évfordulóval ismét jönnek a kontrollvizsgálatok, az izgalmak, hogy minden rendben van, jól haladok a gyógyulásban, de egy kicsit új erőre is kapok, hiszen látom, érdemes tovább menni és napról napra küzdeni. Két év után is azt mondhatom, bármennyire nehéz is volt, de megérte. Mindenkit szeretnék ismét arra buzdítani, bármi is a cél, soha ne adja fel!!!

süti beállítások módosítása